Látható üvöltés

Március 30-án a bonyhádi városi könyvtárban „Sírnak-e lelkek a pányván…?” címmel versszínházi előadással mutatkoztak be a XXI. Művészeti Műhely tagjai. Domonkos István és Lackfi János verseiből állt össze a műsor, mely szófordulataival, vaskos gondolataival komoly feladat elé állított előadókat és közönséget egyaránt.

Engem természetesen a látvány is megragadott, ami szintén lekötötte a figyelmet és fokozta a hangulatot. Az előtérben három lány tánca, lépései, kézmozdulatai, egyikük néma, de a kifeszített lepedőn nyomot hagyó sikolya. Ennek hatása sokkal nagyobb volt, mint egy hangos kiáltás. A szavaló és éneklő szereplők között a két fiú meztelen felsőteste, a lányok évődő mozdulatai annyi pluszt adtak a versekhez, hogy ettől lett komplett az előadás. Gratulálok a fiataloknak és a rendezőnek, Franyó Róbertnek!

Locsolást nem igénylő virágok

Rokonlátogatóban voltunk, és már a nappaliba belépve megakadt a szemem egy gyönyörű vázán, benne és körülötte színes virágokkal. És hogy mi volt benne a legmeglepőbb? Hogy mindez papírból készült! Az ügyes női kezek színes papírokból kis darabokat hajtogattak, ezeket összeillesztgették, így olyan stabil volt a váza, mintha nem is papírból lett volna.

Mikor kifejeztem csodálatomat, jött az újabb gyönyörűség: kartondobozban pihent két kecses nyakú hattyú, melyek szintén a hajtogatós eljárással készültek.

Mindig csodáltam azokat az embereket, akiknek jó a kézügyessége, és határtalan a türelme. Ez az elismerő érzésem most tovább fokozódott. Már el is képzeltem, milyen jól mutatna ez a hattyúpár egy esküvői vacsoraasztalon, az ifjú pár előtt.

Dombóvárra is elvittük a könyvünket

Március 14-én a Dombóvári Városi Könyvtárban mutattuk be Képes mesék – mesés képek című könyvünket. Kriston Vízi Józsefet kértem fel, hogy „vezényelje le” a rendezvényt. Szakértelemmel faggatott ki bennünket a könyv létrejöttén kívül a munkánkról, életünk fontosabb állomásairól, V. Gänszler Beáta alkotótársammal pedig szorgalmasan válaszoltunk kérdéseire.

Vurczer Fruzsina két történetet olvasott fel a könyvből, a Vallomás ismét könnyeket csalt ki a közönség szeméből, míg a Tündérek az elgondolkodó és egyetértő mosolyt eredményezték a jelenlévők arcán.

Bán Emma könyvtárvezetőnek köszönjük a meghívást, hogy ilyen kellemes környezetben mutathattuk be ismét kötetünket. A következő állomás a nagymányoki Ádám Söröző lesz, ahol március 19-én, hétfőn 18 órakor várjuk a könyvünk iránt érdeklődőket.

Tavaszi dallal indult a kakasdi bemutató

Tegnap tartottuk könyvbemutatónkat Kakasdon, a Faluház emeleti termében. Köszönjük a szervezést Barabásné Fábián Elvirának, a köszöntő dalt pedig Sebestyén Istvánnak!

Igazán jó érzés volt kellemes környezetben és sok ismerős jelenlétében beszélni a könyvünkről és a fotók születésének körülményeiről. Alkotótársam, Gänszler Beáta két történetet fel is olvasott.

A Vallomás című most is elérte hatását, több szem könnybe lábadt. Az asszony ingatag című történet pedig mosolyt csalt az arcokra. Érzelmekben tehát nem volt hiány, és a bemutató végén jóízű beszélgetésekre is volt mód.

Ma 16.30 órakor a dombóvári könyvtárban mutatjuk be a Képes mesék – mesés képek című kötetünket, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Újabb két könyvbemutatóra várjuk az olvasókat

Decemberben jelent meg a „Képes mesék – mesés képek” című könyvünk. Azóta Bonyhádon, Pakson, Szekszárdon, Cikón, Tevelen és Garán ismerhették meg az érdeklődők a kötetet és annak születési történetét. A közeljövőben újabb két helyszínen mutatjuk be a könyvet. Március 13-án, kedden 17 órakor a Kakasdi Faluházban, március 14-én, szerdán 16.30 órakor pedig a Dombóvári Városi Könyvtárban. Dombóváron dr. Kriston Vízi József beszélget a szerzőkkel (azaz velünk), és Vurczer Fruzsina olvas fel két történetet. Természetesen mindkét helyszínen lesz lehetőség könyvvásárlásra és dedikálásra.

Garán közel harmincan vártak ránk

Nagyon barátságosan fogadtak bennünket február 27-én Garán, a könyvbemutatónkon. Alkotótársam betegsége miatt nem tudott elkísérni, így Horváth Klári barátnőmmel ketten vágtunk neki az útnak. A művelődési házban közel harmincan voltak kíváncsiak a könyvünkre, több generációt is képviseltek a jelenlévők.

Beszéltem a kötet létrejöttéről, alkotótársam és jómagam tevékenységeiről, illetve több mint száz fotót vetítettem az erdélyi és bukovinai fotótúrákról, amelyeken a könyv felvételeit is készítettem. A jelenlévők nagy része szintén bukovinai székely származású volt, így hamar megtaláltuk a közös hangot, és a kérdések nyomán hangulatos beszélgetéssel végződött a nap. Köszönöm a szervezést Antal Zsoltnak, és a szívélyes fogadtatást minden jelenlévőnek!

Tevel után irány Gara!

Közel ötvenen jöttek el február 19-én a teveli könyvbemutatónkra, melyet a Teveli Fiatalok Egyesülete szervezett – ezúton is köszönöm Asztalos Zoltánnak! Jómagam beszéltem a könyv megszületéséről és a fotótúrákról, ahol az erdélyi és bukovinai képeket készítettem. Alkotótársam lánya, Vurczer Fruzsina pedig felolvasott két történetet: a Vallomás ezen az estén is könnyeket csalt a szemekbe. A könyvbemutatóval együtt fotókiállításom is nyílt a teveli művelődési házban, ahol 37 képet tekinthetnek meg az érdeklődők.

A rendezvény második részében II. Faddi Varga János királyi főszakács tartott ínycsiklandozó előadást és kóstolót a magyar reneszánsz konyha remekeiből.

Következő könyvbemutatónk február 27-én, hétfőn 17 órakor lesz Garán, a művelődési ház kistermében. Itt a könyvben megjelent fotókat ki is vetítem, és többről is mesélek érdekes történeteket. A helyszínen természetesen lehetőség lesz a könyvvásárlásra is. A szervezést már most köszönöm Antal Zsoltnak, a Garai Székelykör Egyesület képviselőjének.

Valentin-napi bontott csirke

Február 14. Ez a dátum a Valentin-napot jelenti sokaknak. Szerintem akiket szeretünk, azokra fordítsunk időt is figyelmet rendszeresen, ne várjuk meg a február 14-ét. Mi a családban az idei évtől megtaláltuk azt az apropót, amiért ez a nap fontos számunkra. A kutyánk, Mambó épp ekkor ünnepelte első születésnapját.

Reggel nem értette, miért mondjuk neki, hogy „Napocska”, de azért örült a kedveskedésnek. Az ajándékba kapott gumicsirkét (a termékcímkén „bontott csirke” megjelölés szerepelt…) először bizalmatlanul forgatta, hiszen bizonyos részén megnyomva sípolt az új játék. Na de a mi ünnepeltünk hamar kitalálta, hogyan tudja elnémítani, és attól kezdve igazán jó rágcsálnivaló játékszer lett a csirkéből.

És hogy mit csinál egy kutya a szülinapján, azon kívül, hogy fogadja a jókívánságokat és gyönyörködik az ajándékokban? Sütteti a hasát! Mambó nagyon örült annak, hogy a szülinapjára kisütött a nap és végre nem röpködtek a mínuszok. Az ólja előtti teraszára is szórt egy kis szalmát a házába betett szigetelőanyagból, majd hanyatt vágta magát, és élvezte a Valentin-napi napsugarak simogatását.

Könyvbemutató és fotókiállítás a királyi főszakács társaságában

Február 19-én, vasárnap 15 órakor a teveli művelődési házban érdekes programra kerül sor, melynek mi is részesei leszünk. A Teveli Fiatalok Egyesülete által szervezett „Kultúr-házi estén” elsőként II. Faddi Varga János királyi főszakács, avatott szakácsmester tart előadást „Királyi étkek a középkortól napjainkig – avagy a magyar reneszánsz konyha a királyi szakács család szemével” címmel. Már az előadás címe is figyelemfelkeltő, hát még ha elárulom, hogy ételkóstoló is lesz.

Ezt követően bemutatjuk a „Képes mesék – mesés képek” című könyvünket, melyet V. Gänszler Beátával közösen alkottunk. Végül egy jó hír azoknak, akik nem tudták Pakson megnézni januárban a fotókiállításomat: ezen a napon megnyitjuk a tárlatomat a teveli művelődési házban, ahol az Erdélyben és Bukovinában készült fotóimból mutatok be egy csokorra valót. Gyertek, töltsünk együtt egy kellemes vasárnap délutánt - a belépés ingyenes.

Jégzajlás a Nemzetinél

Február 11-én Budapestre utaztunk, hogy megnézzük a jégzajlást a Dunán. Na jó, nem ez volt a fő úti célunk, de ha már ott jártunk, nem hagyhattam ki és készítettem pár fotót. A jégtáblák nagy robajjal ütköztek a híd lábának, miközben a naplemente már vörösre festette a víz felszínét is. Hangulatos volt a látvány!

És hogy miért is mentünk a fővárosba? A Nemzeti Színházba készültünk, megnézni Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját. A darab kiválasztásában szerepet játszott, hogy színpadra lépett egy bonyhádi fiatalember, Váncsa Gábor is, akit pár évvel ezelőtt még a bonyhádi művelődési központ színpadán fotózhattam. Most ugyan nem készítettem róla képet, mert a Nemzeti előadásain tilos – és nem is lenne illendő – fotózni.

Már az előadást megelőzően nagy élményben volt részünk: végigvezették csoportunkat a színház épületén. A nagyszínpad nézőtere több mint 500 férőhelyes, maga a színpad 140 négyzetméter! Tanúi lehettünk, hogy a színpad sok-sok részletben emelhető-süllyeszthető elemekből áll - a díszletesek épp a Holdbéli csónakos díszleteit szerelték szét a gyermekelőadást követően.

A nagyszínpadnál kihagyhatatlan, hogy az ember felnézzen a magasba és megtekintse a gyönyörű Swarovski kristálycsillárt.

Na jó, megmutatom azért oldalnézetből is. J

Az Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámát a Gobbi Hilda Színpadon láthattuk, ennek nézőtere 180 fő befogadására képes. A teltházas előadás főszereplője Szarvas József volt, a feleségét Söptei Andrea, Luther Mártont Blaskó Péter alakította. Váncsa Gábor Zauner szerepében volt látható.

Csivitelés-mentes ebéd

Négy napig esett a hó nálunk. Nem kellett sokáig törnöm a fejem, hogy kitaláljam, mi okozza az izomlázamat, hisz elég sűrűn kézbe vettem a hólapátot… Udvarunk egyik fájára minden télen kiakasztjuk a madáretetőt, már az első fagy beálltakor. A madarak pedig egyből idetaláltak a könnyen elérhető eleségre.

Érkeznek a cinegék, tengelicek, zöldikék, téli pintyek, verebek, galambok. Nem mondom, hogy nagy szakértő vagyok a szárnyasok terén, de igyekeztem beazonosíttatni a hozzáértőkkel a fajokat. Erre is jó, hogy lefotózom őket, és megmutatom másoknak udvarunk madárseregét. A fotózással könnyű dolgom van, hiszen irodám ablaka előtt lóg a madáretető. Csak a szúnyoghálót kellett felhúzzam, a függönyt pedig félre, és máris készíthetem a felvételeket.

Az idei télen van először kutyánk, akinek ugye az a feladata, hogy minden ismeretlen élőlénytől óvja az udvart. Na de hogy is vegyem rá, hogy az általunk ideszoktatott és rendszeresen etetett madarakat ne üldözze el? Míg ezen törtem a fejem, ők maguk oldották meg a problémát. Mambó néha kergeti a madarakat, néha meg békésen fekve figyeli, ahogy csipegetnek. Azt is megfigyeltem, hogy mikor a kutyus behúzódik aludni az óljába, a madarak csivitelés-mentesen érkeznek a madáretetőbe, és szótlanul falatoznak. Csodálatos ez a szimbiózis.

Az utolsó fotóm pedig bizonyíték: a nagy testvér mindig figyel! :-)

 

Séta a hóban

Tegnap este – párszáz köbméter hó ellapátolása után – úgy döntöttem, sétálok egyet városunkban, Bonyhádon. Az eredeti célpont a művelődési ház volt, ahol székely bált rendeztek, és fotókat kellett készítenem a Tolnai Népújság számára. Gondoltam, az autó hadd pihenjen csak a jó meleg garázsban, én pedig jóval a bál kezdete előtt nekivágtam a sétának. Síruhában, nyakamban fényképezőgéppel, kezemben fotóállvánnyal. Mert hát hogyan másképp?

Kicsit körbejártam a várost, megnéztem, mi hogy mutat a hóesésben. Még szebb lett volna, ha mindezt a karácsonyi díszvilágítás idején tehettem volna meg, de így is volt mit fotóznom. Kihagyhatatlan volt a gimnázium, a könyvtár és a Városháza megörökítése.

Az utcán kevés ember járt. Két ismerőssel is találkoztam. Egyikük mindjárt tudta, hogy téli képeket készítek, másikuk viszont megkérdezte, elkergettek-e otthonról. Szerintem nem csak az megy az utcára esti hóesésben, akinek muszáj. Legalábbis remélem. Hiszen tiszta a levegő, szép a fehérlő hó, jó hallgatni mikor a csizma talpa alatt ropog a hó, és bizony van miben gyönyörködni.

A bálba is beengedtek síruhában, amit természetesen levettem, mielőtt a táncterembe léptem fotózni a bálozókat. Szép este volt.

Könyvbemutatónk lesz Garán - DE MÁSKOR!

A Képes mesék – mesés képek című könyvünk /írások: Gänszler Beáta, fotók: Máté Réka/ következő bemutatója február 6-én, hétfőn 17 órakor lesz Garán, a Kultúrházban (Kossuth u. 83.). Az Erdélyben és Bukovinában készült fotóimból vetíteni is fogok, és Vurczer Fruzsina felolvas a kötetből három történetet. Antal Zsoltnak ezúton is köszönjük a meghívást! Gyertek Ti is, találkozzunk hétfőn Garán!

Ma, február 6-án, a tervezett könyvbemutató napján módosítok: elnapoljuk a garai könyvbemutatót, mert ma is egész nap esik a hó. Az új időpontot is kiírom majd. Mindenkitől elnézést kérek, aki jött volna a mai bemutatóra, de ígérem, bepótoljuk!

Háttérkép Izlandról

Tavaly nyáron volt szerencsém elutazni Izlandra, Gruber László bonyhádi gimnáziumi tanárnak, egykori évfolyamtársamnak köszönhetően. Szeretek mindig újabb és újabb országokba, városokba utazni, hogy ismeretlen helyeket és embereket fedezzek fel. Ez szerintem minden fotósnak nagy vágya, és egyben inspirálója is. Izlandon rengeteg szépséget láttunk, engem elsősorban a színek babonáztak meg. Olyan sok árnyalatát a zöldnek talán még nem is ismertem, mint amennyivel ez az ország szédített.

A naplementét nem láttam egyszer sem teljes mértékben. Hogy ez hogy lehetséges? Izlandon júliusban kb. 3 órát van sötét naponta. Mikor lefeküdtünk aludni éjfél körül, még világos volt, sőt első este 23 órakor még szivárványt is láttunk! És mire felébredtünk 6 óra felé, már világos volt. Így az izlandi sötét éjszakákról nem tudok beszámolni. Azért télen nem indulnék fotózási céllal oda, mert akkor megfordulnak az arányok, és mindössze 3 órát van világos egy nap!

Egyik este bálnalesre indultunk. A tengeren leállították a hajó motorját, szép csendesen ringatóztunk, és árgus szemekkel kémleltünk körbe valamennyien, hol fog felbukkanni egy bálna vagy egy delfinraj. Mindkettőt volt szerencsénk látni.

A fotós szeme viszont nagyobb látószöget fog be, mint másoké, így míg utitársaim csak a vizet lesték, én még az égen is észrevettem a bálnák hátuszonyát…

A naplementéhez közeli állapot a tengeren ért bennünket. Egyből kikiáltottam számítógépes háttérképnek az ekkor készített felvételemet. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva, bevártam a szép hullámtarajokat és a repülő madarat. Elsőre az a kifejezés jutott eszembe, hogy most egy giccses fotót készítettem. Aztán elolvastam a neten, hogy határozzák meg a giccset, és úgy döntöttem, mégsem tartozik ebbe a kategóriába ez a kép. De döntsétek el Ti magatok!

Rajzfilmhősök elevenedtek meg

Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál… Szerintem sokan emlékszünk erre a dalocskára gyermekkorunkból. Hát még a hangulatos óvodai és iskolai farsangokra. Bár az általános iskola felső tagozatában már sokan cikinek érzik a beöltözést, az osztályközösség és a barátok mégis gyakran rászánják magukat, hogy csoportosan öltsenek jelmezt.

Tegnap a bonyhádi Szélkakasos óvoda farsangján jártam. Mikor a fiaim jártak még ide óvodába, akkor lettem a színes kavalkád fotósa, és máig nagy örömmel vállalom ezt a feladatot. Az óvónők csoportokra bontják a kicsiket, és különböző jelmezeket öltenek, zenére komplett színpadi jeleneteket adnak elő. Ráadásul a szülők közül is többen jelmezt öltenek, amit az apróságok nagyon mulatságosnak tartanak. Az idei farsang a rajzfilmhősöket idézte.

A Pocahontas, a 101 kiskutya, a Csipkerózsika, a Madagaszkár szereplői mind ott voltak a művelődési központ színpadán. A nézőtér – ahogy az lenni szokott – dugig megtelt a lelkes szülőkkel, testvérekkel és nagyszülőkkel. Kattogtak a fényképezőgépek, dolgoztak a videokamerák, akinek pedig nem volt a kezében semmiféle technikai eszköz, az tapssal bíztatta a gyerekeket.

A zebrák, pingvinek, dalmaták, indiánok, katonák és hercegnők maguk is jól szórakoztak a színpadon, tökéletesen beleélve magukat a szerepükbe.