Háttérkép Izlandról

Tavaly nyáron volt szerencsém elutazni Izlandra, Gruber László bonyhádi gimnáziumi tanárnak, egykori évfolyamtársamnak köszönhetően. Szeretek mindig újabb és újabb országokba, városokba utazni, hogy ismeretlen helyeket és embereket fedezzek fel. Ez szerintem minden fotósnak nagy vágya, és egyben inspirálója is. Izlandon rengeteg szépséget láttunk, engem elsősorban a színek babonáztak meg. Olyan sok árnyalatát a zöldnek talán még nem is ismertem, mint amennyivel ez az ország szédített.

A naplementét nem láttam egyszer sem teljes mértékben. Hogy ez hogy lehetséges? Izlandon júliusban kb. 3 órát van sötét naponta. Mikor lefeküdtünk aludni éjfél körül, még világos volt, sőt első este 23 órakor még szivárványt is láttunk! És mire felébredtünk 6 óra felé, már világos volt. Így az izlandi sötét éjszakákról nem tudok beszámolni. Azért télen nem indulnék fotózási céllal oda, mert akkor megfordulnak az arányok, és mindössze 3 órát van világos egy nap!

Egyik este bálnalesre indultunk. A tengeren leállították a hajó motorját, szép csendesen ringatóztunk, és árgus szemekkel kémleltünk körbe valamennyien, hol fog felbukkanni egy bálna vagy egy delfinraj. Mindkettőt volt szerencsénk látni.

A fotós szeme viszont nagyobb látószöget fog be, mint másoké, így míg utitársaim csak a vizet lesték, én még az égen is észrevettem a bálnák hátuszonyát…

A naplementéhez közeli állapot a tengeren ért bennünket. Egyből kikiáltottam számítógépes háttérképnek az ekkor készített felvételemet. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva, bevártam a szép hullámtarajokat és a repülő madarat. Elsőre az a kifejezés jutott eszembe, hogy most egy giccses fotót készítettem. Aztán elolvastam a neten, hogy határozzák meg a giccset, és úgy döntöttem, mégsem tartozik ebbe a kategóriába ez a kép. De döntsétek el Ti magatok!

Rajzfilmhősök elevenedtek meg

Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál… Szerintem sokan emlékszünk erre a dalocskára gyermekkorunkból. Hát még a hangulatos óvodai és iskolai farsangokra. Bár az általános iskola felső tagozatában már sokan cikinek érzik a beöltözést, az osztályközösség és a barátok mégis gyakran rászánják magukat, hogy csoportosan öltsenek jelmezt.

Tegnap a bonyhádi Szélkakasos óvoda farsangján jártam. Mikor a fiaim jártak még ide óvodába, akkor lettem a színes kavalkád fotósa, és máig nagy örömmel vállalom ezt a feladatot. Az óvónők csoportokra bontják a kicsiket, és különböző jelmezeket öltenek, zenére komplett színpadi jeleneteket adnak elő. Ráadásul a szülők közül is többen jelmezt öltenek, amit az apróságok nagyon mulatságosnak tartanak. Az idei farsang a rajzfilmhősöket idézte.

A Pocahontas, a 101 kiskutya, a Csipkerózsika, a Madagaszkár szereplői mind ott voltak a művelődési központ színpadán. A nézőtér – ahogy az lenni szokott – dugig megtelt a lelkes szülőkkel, testvérekkel és nagyszülőkkel. Kattogtak a fényképezőgépek, dolgoztak a videokamerák, akinek pedig nem volt a kezében semmiféle technikai eszköz, az tapssal bíztatta a gyerekeket.

A zebrák, pingvinek, dalmaták, indiánok, katonák és hercegnők maguk is jól szórakoztak a színpadon, tökéletesen beleélve magukat a szerepükbe.

Jeges szél az udvaron - a teremben viszont mosolygott a természet (is)

Esős délután, jeges szél – ez volt a jellemző időjárás ma Bonyhádon. Kissé elbizonytalanodtam, vajon lesz-e közönség az immár 25. egyéni fotókiállításom megnyitóján, melyet a bonyhádi Villa Weber konferenciatermében rendeztünk meg. Vagyis nem elég, hogy az időjárás nem volt kellemes, de még a városból el is kellett autózni Istvánmajorig. Aztán a 18 órai programkezdésre igencsak szép számmal jöttünk össze, nagyon örültem minden érkezőnek, közel 50-en voltunk a konferenciateremben. A városi zeneiskola vonósai kezdték a programot, Németh Orsolya tanárnő vezetésével.

Itt jegyzem meg, hogy ismét köszönettel tartozom Horváth Klári barátnőmnek, hogy szakértő kezekkel kattogtatta fényképezőgépemet. Azért megmutatom azt is, hogy még a megnyitó előtt én milyen szemmel láttam az előkészületeket:

Tóth István Zsolt természetvédelmi őr nyitotta meg a kiállítást. Kiemelte, hogy a fotóim azt a hatást keltik a szemlélőkben, mintha ők maguk is ott állnának a térben. Ennek a mondatának kifejezetten örültem, hiszen időnként bizonytalan vagyok abban, hogy vajon a nézőkben is eléri-e ugyanazt a hatást egy-egy fotóm, mint nálam. Hiszen mikor én azt elkészítem, ott nagyon sok minden hat rám, az időjárástól kezdve a velem együtt lévők társaságán át az illatokig és a környezetig.

István záró szavaiban ezt mondta: - Máté Rékát itt mindenki ismeri, a fotói pedig magukért beszélnek, így hát be is fejezem mondandómat, nézzük meg együtt a kiállítást.

Utólag István elárulta, hogy délelőtt még kaján gondolatai között felmerült, hogy mi lenne, ha a teljes megnyitó beszéde csak ennyi lenne… Azért örülök, hogy nem húzott így csőbe engem.

Köszönöm mindenkinek, aki eljött és megtekintette a kiállításomat, azoknak pedig még nagyobb hálámat fejezem ki, akik beírtam a vendégkönyvembe. Köszönöm a Villa Weber vezetőjének és munkatársainak a lehetőséget és a közreműködésüket. A tárlat egy hónapon át látogatható, a nyitva tartási időben.

És a végére idetűzöm azt a fotót, mely szinte mindenkiben kérdéseket vetett fel, hogy hogyan is készült ez a kép. Szerintetek?

A természet mosolya

Sokan úgy vélik, hogy mosolyogni csak az ember tud. Én ezzel nem értek egyet. Sőt, azt mondom, hogy az állatokon kívül még a növények is tudnak mosolyogni. Hiszen ha nekünk tetszik valami szép látványosság a természetben, akkor arra rácsodálkozunk és rámosolygunk, mire ők (azok) visszatükrözik a mosolyunkat és még szebbnek tűnnek. Ugye ezzel egyetértetek, kedves blog olvasók?

„A természet mosolya” címmel nyílik fotókiállításom január 20-án, pénteken 18 órakor a bonyhádi Villa Weber konferenciatermében (ma fel is raktuk már a képeket a paravánokra). Ötvenkét képet láthatnak az érdeklődők, egy teljes hónapon át. A kiállítást Tóth István Zsolt természetvédelmi őr ajánlja a közönségnek, közreműködnek a városi zeneiskola növendékei. Gyertek, hogy együtt mosolyoghassunk a megörökített természettel!

Titkokat is elárultunk Szekszárdon - ezeket csak a jelenlévők tudhatják

Január 12-én Szekszárdon, az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban volt a Képes mesék – mesés képek című könyvünk bemutatója. Örültünk a szépszámú érdeklődőnek, valamint az érkező barátoknak és rokonoknak.

Még egyszer köszönjük a Sas Erzsébetnek, hogy élménydús előadásával kedvet csinált a történetek elolvasásához, és hogy szakértő módjára „kiszedett belőlünk” eddig még soha el nem hangzó kijelentéseket! Köszönjük Fruzsinának, hogy felolvasásával ismét emelte a rendezvény színvonalát! Köszönjük Horváth Klárinak a fotózást! És köszönjük a sajtó munkatársainak a híradást (Tolnai Népújság, Szekszárdi Vasárnap, Szepesi László).

A megyei könyvtárban megvásárolható a könyv 2.000 Ft/db áron. Réka Erdélyben és Bukovinában készített fotóiból kiállítás is látható, február 10-ig.

A következő - vetítéssel egybekötött - könyvbemutatónk február 6-án, hétfőn 17 órakor lesz Garán, a Kultúrházban (Kossuth u. 83.). Köszönjük a meghívást Antal Zsoltnak, aki a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének a küldöttgyűlésén ajánlotta fel ezt a lehetőséget.

A jól sikerült paksi bemutató után irány Szekszárd

A Képes mesék – mesés képek című könyvünk második bemutatója január 4-én volt Pakson, a művelődési központ könyvtárgalériájában. A program az Erdélyben és Bukovinában készített fotóim kiállításának a megnyitójával kezdődött. Csibi Krisztina, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke szép szavakkal ajánlotta a tárlatot az érdeklődők figyelmébe. Több mint harmincan jöttek el a programra, aminek nagyon örültünk, és jót beszélgettünk a dedikálás során.

A helyi televízió és a Fortuna rádió munkatársa is készített velünk interjút.
TV:
http://www.youtube.com/watch?v=WqKIcUxUksg&feature=uploademail

Rádió:

http://www.fortunaradio.hu/index.php?action=Z289aCZzdWI9MiZJRD0yNzg0Mg%3D%3D

A Képes mesék – mesés képek című könyvünk következő bemutatója január 12-én, csütörtökön 17 órakor lesz Szekszárdon, az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban. Itt is megnézhetnek az érdeklődők egy csokorra valót a fotóimból, kinagyítva. A szekszárdi könyvbemutató háziasszonya Sas Erzsébet lesz.