2012. április 4., szerda

Látható üvöltés


Március 30-án a bonyhádi városi könyvtárban „Sírnak-e lelkek a pányván…?” címmel versszínházi előadással mutatkoztak be a XXI. Művészeti Műhely tagjai. Domonkos István és Lackfi János verseiből állt össze a műsor, mely szófordulataival, vaskos gondolataival komoly feladat elé állított előadókat és közönséget egyaránt.

Engem természetesen a látvány is megragadott, ami szintén lekötötte a figyelmet és fokozta a hangulatot. Az előtérben három lány tánca, lépései, kézmozdulatai, egyikük néma, de a kifeszített lepedőn nyomot hagyó sikolya. Ennek hatása sokkal nagyobb volt, mint egy hangos kiáltás. A szavaló és éneklő szereplők között a két fiú meztelen felsőteste, a lányok évődő mozdulatai annyi pluszt adtak a versekhez, hogy ettől lett komplett az előadás. Gratulálok a fiataloknak és a rendezőnek, Franyó Róbertnek!