2011. augusztus 27., szombat

Nagymosás a patakban

Őseink még a patakban mosták ki ruháikat, mi viszont ma már csak megtöltjük és elindítjuk a mosógépet. Rohanó világunkban ennyi időt tudunk szánni a mosásra. Erdélyben azonban nyugodtabb fordulatszámon élnek az emberek, és bizony még nagyon sokan bepakolják a tisztítandó ruhát a kosárba, fognak egy vödröt, gumicsizmát húznak és leballagnak a patakra.
Igaz, hogy ott is az idősebb korosztály tagjai teszik ezt, de valószínűleg nem hagyományőrzés céljából. Talán jót tesz az izületeknek a friss patakvíz, talán jólesik a deréknak egy kis átmozgatás, a fej kiszellőztetésére a friss levegő… vagy egyszerűen nincs lehetőségük mosógépet venni. A nénikék vidáman szóba elegyednek a fotósokkal is mosás közben, vagy épp az iskolából hazafelé tartó gyerekekkel. Azért valljuk be: sokkal személytelenebb gombnyomással elindítani egy mosógépet.

2011. augusztus 23., kedd

Az a régi jó fapad...

Jómagam inkább már csak hallomásból tudom, hogy régebben – legyen az Erdély vagy Magyarország – szinte minden falusi porta előtt állt kis fapad. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a kommunikáció színterét jelentették ezek az ülőalkalmatosságok, de mondhatjuk úgy is, hogy „ej be sok pletykának lehettek tanúi ezek a padok”. A gyermekek is sokszor odaférkőztek nagyanyjuk mellé a padra, hogy megvitassák a kicsik kérdéseit, beszélgetve, nevetgélve nevelték az apróságokat. Persze ha sok volt a munka a földön, akkor akár hetekig is üresen álltak a padok, sóvárogva várva a rájuk telepedőket.
2008-ban a romániai Erkeden jártam, mely egykor szászok lakta település volt, de ma már többségében románok és cigányok élnek a faluban. És itt bizony tanúja lehettem annak, hogy napjainkban is igény van a kis fapadokra, ahol nemzetiségre és korra való tekintet nélkül kiadósakat lehet beszélgetni. S mikor valaki egymaga ül ki, az azt is jelenti, hogy szívesen társalogna másokkal – „felhívás keringőre” -, és percek kérdése csupán, hogy mellé telepedjen egy szintén beszédre, társaságra vágyó szomszéd.

2011. augusztus 4., csütörtök

Erdélyi gyermekek


Erdélyben a gyerekek már kicsi koruktól szüleik körül segédkeznek. A legtöbb portán tartanak állatokat, ezek ellátásában, őrzésében egyaránt jut szerep a fiataloknak. De azt is megtudtam a földeket járva, hogy ősszel párnapos krumpli-szünetet tartanak az iskolákban, hogy az ifjak is be tudjanak segíteni a betakarításban.

Láttam szépen öltözött és piszkos ruhás, ápolt hajú és kócos, fehérbőrű és kreol gyermeket egyaránt. Mondhatnám azt is, hogy ugyanolyanok a gyerekek, mint a világ bármely táján, de az erdélyi miliőben látva őket, mégis másoknak tűnnek. Lehetnek vidám- vagy szomorúszeműek, mégis valamennyien barátságosak, könnyű velük szóba elegyedni, és hamar mosolyt lehet csalni őszinte arcocskájukra.