Köszönettel az Olvasóknak

  Azért Maszatka képével szeretném megköszönni minden jelenlévőnek az első könyvbemutatónk iránt tanúsított érdeklődését, mert ekkora szemekkel néztem én is, hogy ilyen sokan ennyire fontosnak tartották az estet, a könyvünket.

   Megrendülésem fokozódott, amikor Hegedűs Éva néni neves alkotók mellé emelt bennünket. Erről csak a legnagyobb meghatottság hangján tudok szólni.

   Számomra valóban igazi ünnep volt ez az alkalom, hisz lányom, Fruzsina tolmácsolásában hallhattunk három történetet, s Ő is – meglepetten – Weitnerné Tóth Marianna barátnőm felolvasásában a róla szóló igaz mesét.

   Köszönöm az írott és az elektronikus sajtó képviselőinek a híradást.

   Támogatóinkra hálás szívvel gondolok, hisz segítették régóta dédelgetett vágyam teljesülését.

   Készséges vendéglátóink gondoskodása nélkül nem lett volna olyan meghitt a bemutatónk, mint amilyenre sikerült.

   Bízom benne, hogy a barátságos környezetben ismerőseim, „neveltjeim”, barátaim, családtagjaim is jól érezték magukat.

   S végül az író ember legbecsesebb partneréhez szólok:

   Kedves Olvasó!

   Reményeim szerint kellemes perceket-órákat tudunk szerezni Neked, amikor a képeket nézegetve, a történeteket olvasgatva lapozgatod első könyvünket.

   Szeretném hinni, hogy habár odakint a tél hidege üli torát, bent a szívedet átjárja egy kis melegség. Akár magadnak vásároltad, akár ajándékba kaptad kötetünket, bízom benne, hogy elér Téged is az üzenetünk: az élet szép.

   Fogadd olyan szeretettel a Képes mesék – mesés képek című könyvünket, amilyen szeretettel mi a világra hoztuk – tudjuk, hogy a Te kezedben van a legjobb helyen! 

                                                                  Bea

Jó hangulatú volt az első könyvbemutatónk

Hetvenen jöttek el tegnap a bonyhádi Solymár Imre Városi Könyvtárba, hogy velünk együtt ünnepeljék a Képes mesék – mesés képek című könyvünket. Így az izgalom mellett az örömünk is nagy volt. Hegedűs Éva néni irányította a beszélgetést, műveltsége, az általa idézett írók és fotósok sora lehengerlő volt.

Szó esett példaképekről és szakmai barátokról, a szociofotókról és a sikerről, az írás öröméről és terveinkről. Megpróbáltuk kiválasztani a „Havasi Csingacsguk, az utolsó erdélyi mohikán és más történetek” alcímű könyvünkből a nekünk legkedvesebb fotót illetve történetet, és négy történet felolvasásra is került. Hármat Bea lánya, Vurczer Fruzsina adott elő, a negyedik viszont róla szólt és neki is hatalmas meglepetést okozott.

A közönségnek mutattunk kivetítve is fotókat a kötetből, melyet már a bemutató során sokan a kezükben szorongattak, hiszen a helyszínen már belépéskor megvásárolhatták.

A könyvbemutató végén megköszöntük a közreműködők segítségét, valamint a támogatók - Anna Cukrászda Kakasd, Berényi Lászlóné, Bonycom Kft., Danubiana Kft., Hoffmann Ferenc és neje, Solymár Imre Városi Könyvtár, Völgység-Hegyhát Takarék - önzetlenségét. Dedikálással és falatozás melletti hangulatos beszélgetéssel zárult ez a számunkra nagyon fontos este. Köszönjük mindenkinek, aki jelen volt, avagy egyéb elfoglaltsága miatt nem ért oda de gondolt ránk, és osztozott az örömünkben!

Külön köszönjük Horváth Klárinak hogy fotózott, Kocsis Tibornak hogy videón rögzítette az eseményt, a Tolnatáj Televízió és a Tolnai Népújság munkatársainak a híradást, valamint a városi könyvtár dolgozóinak minden segítséget.  

Könyvünk megvásárolható nálunk, vagyis a két szerzőnél, illetve a bonyhádi városi könyvtárban, 2 ezer Ft-os darabáron. A kötetben a V. Gänszler Beáta által írt 25 történet olvasható, és Kirchné Máté Réka 113 Erdélyben és Bukovinában készített fotója található, pársoros kommentárjaival.

Következő könyvbemutatóink:

2012. január 4. Paksi könyvtár,

2012. január 8. Cikó – Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének közgyűlése,

2012. január 12. Szekszárd, megyei könyvtár.

Réka

Könyvünk jelenik meg!

A napokban megjelenik a Képes mesék - mesés képek című könyv, Havasi Csingacsguk, az utolsó erdélyi mohikán és más történetek alcímmel. Ebben Kirchné Máté Réka 113 Erdélyben illetve Bukovinában készített fotója szerepel, és V.Gänszler Beáta 25 olyan története, melyeket a fotók ihlettek. A kötet ára 2.000 Ft (plusz postaköltség, ha valaki nem tudja Bonyhádon átvenni).

Nagy örömmel számolhatunk be róla, hogy az első könyvbemutató 2011. december 13-án, kedden 18 órakor lesz a bonyhádi Solymár Imre Városi könyvtárban. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! 

Nagymosás a patakban

Őseink még a patakban mosták ki ruháikat, mi viszont ma már csak megtöltjük és elindítjuk a mosógépet. Rohanó világunkban ennyi időt tudunk szánni a mosásra. Erdélyben azonban nyugodtabb fordulatszámon élnek az emberek, és bizony még nagyon sokan bepakolják a tisztítandó ruhát a kosárba, fognak egy vödröt, gumicsizmát húznak és leballagnak a patakra.

Igaz, hogy ott is az idősebb korosztály tagjai teszik ezt, de valószínűleg nem hagyományőrzés céljából. Talán jót tesz az izületeknek a friss patakvíz, talán jólesik a deréknak egy kis átmozgatás, a fej kiszellőztetésére a friss levegő… vagy egyszerűen nincs lehetőségük mosógépet venni. A nénikék vidáman szóba elegyednek a fotósokkal is mosás közben, vagy épp az iskolából hazafelé tartó gyerekekkel. Azért valljuk be: sokkal személytelenebb gombnyomással elindítani egy mosógépet.

Az a régi jó fapad...

Jómagam inkább már csak hallomásból tudom, hogy régebben – legyen az Erdély vagy Magyarország – szinte minden falusi porta előtt állt kis fapad. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a kommunikáció színterét jelentették ezek az ülőalkalmatosságok, de mondhatjuk úgy is, hogy „ej be sok pletykának lehettek tanúi ezek a padok”. A gyermekek is sokszor odaférkőztek nagyanyjuk mellé a padra, hogy megvitassák a kicsik kérdéseit, beszélgetve, nevetgélve nevelték az apróságokat. Persze ha sok volt a munka a földön, akkor akár hetekig is üresen álltak a padok, sóvárogva várva a rájuk telepedőket.

2008-ban a romániai Erkeden jártam, mely egykor szászok lakta település volt, de ma már többségében románok és cigányok élnek a faluban. És itt bizony tanúja lehettem annak, hogy napjainkban is igény van a kis fapadokra, ahol nemzetiségre és korra való tekintet nélkül kiadósakat lehet beszélgetni. S mikor valaki egymaga ül ki, az azt is jelenti, hogy szívesen társalogna másokkal – „felhívás keringőre” -, és percek kérdése csupán, hogy mellé telepedjen egy szintén beszédre, társaságra vágyó szomszéd.