Február 11-én Budapestre utaztunk, hogy megnézzük a jégzajlást a Dunán. Na jó, nem ez volt a fő úti célunk, de ha már ott jártunk, nem hagyhattam ki és készítettem pár fotót. A jégtáblák nagy robajjal ütköztek a híd lábának, miközben a naplemente már vörösre festette a víz felszínét is. Hangulatos volt a látvány!
És hogy miért is mentünk a fővárosba? A Nemzeti Színházba készültünk, megnézni Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját. A darab kiválasztásában szerepet játszott, hogy színpadra lépett egy bonyhádi fiatalember, Váncsa Gábor is, akit pár évvel ezelőtt még a bonyhádi művelődési központ színpadán fotózhattam. Most ugyan nem készítettem róla képet, mert a Nemzeti előadásain tilos – és nem is lenne illendő – fotózni.
Már az előadást megelőzően nagy élményben volt részünk: végigvezették csoportunkat a színház épületén. A nagyszínpad nézőtere több mint 500 férőhelyes, maga a színpad 140 négyzetméter! Tanúi lehettünk, hogy a színpad sok-sok részletben emelhető-süllyeszthető elemekből áll - a díszletesek épp a Holdbéli csónakos díszleteit szerelték szét a gyermekelőadást követően.
A nagyszínpadnál kihagyhatatlan, hogy az ember felnézzen a magasba és megtekintse a gyönyörű Swarovski kristálycsillárt.
Na jó, megmutatom azért oldalnézetből is. J
Az Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámát a Gobbi Hilda Színpadon láthattuk, ennek nézőtere 180 fő befogadására képes. A teltházas előadás főszereplője Szarvas József volt, a feleségét Söptei Andrea, Luther Mártont Blaskó Péter alakította. Váncsa Gábor Zauner szerepében volt látható.
