A szénégetők mosolya fekete

A modern kor gyermekeként 2007-ben láttam először szénégetést, holott ez egy ősi mesterség, Erdélyben több családnak ma is ez a megélhetési forrása. Kalonda tetőn egy nagyobb területen több szénégető is dolgozik, különböző technikákkal. Hiszen nem mindegy, milyen célra van szükség a termékre, például a grillezéshez használatos faszén előállítására nem a hagyományos boksát használják, hanem nagy vastartályokat.

Kalonda tető arról is híres, hogy 2000-ben itt építették a világ legnagyobb boksáját, amelyik bekerült a Guinness Rekordok könyvébe. Egyébként a környék erdeit már nagyrészt felégették, ezért a szénégetéshez szükséges fát most már távolról hozzák, a faszenet pedig többnyire külföldön értékesítik. A szénégetők az év nagy részét a boksák közelében töltik, kis bodegákban laknak, és így folyamatosan szemmel tudják tartani a 8-12 napon át izzó „farakásokat”. A szénégetők csak hétvégenként mennek haza, lemosni magukról a szénport.

És hogy hogyan zajlik a szénégetés? Összerakják a boksát csonkakúp alakba, 150-300 köbméter fából. A közepébe könnyen gyúló anyagot tesznek, ehhez hozzáférést hagynak a boksa alján, és itt tudják később begyújtani. Miután a boksa réseit fával betömik, száraz levéllel vagy szalmával, majd kiégett földdel betakarják. A kész rakást begyújtják. Karóval a boksa oldalán több helyen beszúrnak, hogy legyen léghuzat.

A szénégetők, akikkel találkoztunk, mind nagyon közvetlen emberek. S ha maguktól nem is beszélnek, a kérdésekre szívesen válaszolnak, miközben természetesen folytatják a munkát, mert hát ugye az az elsődleges számukra. És úgy vettem észre, hogy magukban jót mulatnak a fotósokon, hogy az ő egyszerű munkájuk ennyire érdekli őket.

Disznóvágás az esőben

Gyergyószentmiklóson vendéglátóink bemutatták, hogyan zajlik a disznóvágás az ő régi szokásaik szerint. A hajnali kelés után, fényképezőgéppel a kezünkben nem örültünk túlzottan az eleredő esőnek. Szerencsére többször is elcsendesedett a zápor, ezzel arányban pedig nőtt a jelenlévők jókedve. Ehhez természetesen a házipálinka is hozzájárult, melyet a levágott disznó körméből ittak!

Miután leölték a disznót, a földre helyezve beterítették szalmával, és azt meggyújtották. Így perzselték le a bőrt. Aztán egyre érdekesebb dolgok történtek. Feltették a disznót egy asztalra, de a hátára fektetve. Először a lábait vágták le.

Majd hasra fordították az állatot, és a böllér végighúzta kését a gerincoszlop vonalában.

Ezt követően egyszerűen lehajtották kétfelé a bőrt, mintha kitakarták volna a húst.

A böllér kifaragta a gerincoszlopot, mely még mindig tartotta a fejet, és ezt így egyben emelték ki az állatból.

A többi lépés már ismerős volt a mi szemünknek is, és bizony az eső is mind jobban esett, így magukra hagytuk a szakembereket és elmentünk egy műterembe fotós gyakorlatra. Este a szállásunkon pedig mi más kerülhetett volna a vacsoraasztalra, mint a finom disznótoros.

Lila karfiol a gyergyói zöldségpiacon

Gyergyószentmiklóson 2007 októberében jártam fotóstársaimmal. Az esős reggel után kisütött a nap, és mi ellátogathattunk a Zöldségpiacra. Legalábbis ez a név volt kiírva a bejárat fölé, de mindenféle kapható itt: cipők, ruhák, játékok, italok, kürtőskalács, sajtok – utóbbiakat szalonnával együtt is lehetett kóstolni, a vásárlók nagy örömére.

Mindenki nagyon kedvesen fogadott bennünket, kattogtak is a fényképezőgépek szaporán. Hiszen ahol ennyi ember megfordul, ott érdekes arcokra is bukkanhat a figyelmes fotós. Vásárlók és árusok egyaránt szép számmal akadtak ezen a szombat délelőttön a piacon.

Meglepetésben is volt részem, hiszen itt láttam életemben először lila karfiolt! Azóta utánanéztem az interneten, és megtudtam, hogy angol kertészeknek köszönhető ez a vidám színű zöldség, melyet keresztezés útján hoztak létre, tehát szó sincs génmanipulációról. Sőt, a lila karfiolban több az ásványi anyag és a vitamin, mint fehér társában.

Köszönet az Olvasóknak!

Kedves Olvasók, szeretném megköszönni, hogy a blog június 21-ei meghirdetése óta a jelen percig 1608-an látogattatok el ide! Legtöbben természetesen Magyarországról, de volt olvasónk Németországból, Amerikából, Romániából, Svédországból, Kanadából, Egyesület Királyságból, Spanyolországból, Ausztriából, Belgiumból és Izraelből.

Akadnak, akik itt a blogon reagálnak egy-egy fotó vagy történet kapcsán, amit mindig nagy örömmel veszünk. Van aki magánlevélben fejti ki véleményét, ezek közül idézek most néhányat – természetesen név nélkül:

"Réka! Mindig tudtam, hogy csodálatosak a képeid. S azt is, hogy Bea egy fantasztikus író. Azt, hogy Ti ketten összetalálkoztatok, az is egy csoda."

"Szép a blog-od, szeretem a képeidet, talán az tetszik a legjobban, ahol a néni elbúcsúzik a tehéntől, ahol a lelke a szemében ül."

"A képek gyönyörűek, és aki hegyimádó, az igazán megérti, mit jelentenek neked is. Bea Vallomás című írását olvasva pedig elém varázsolta a székelység lelkét, különlegességét." "Lám, megkönnyeztem a Vallomás című írást."

"Már a "Vallomás" után elbőgtem magam, úgy hogy nem sikerült végig böngésznem, de tutira többször felkeresem majd, és nagyon jó ötletnek tartom!"

"A külső megjelenés is nagyon szép! A betűtípus és a színek egyaránt telitalálat! Gratulálok!"

"Már az első írás után könnyes lett a szemem, elég szívszorító... ajánlom barátaimnak is, köszönöm."