A modern kor gyermekeként 2007-ben láttam először szénégetést, holott ez egy ősi mesterség, Erdélyben több családnak ma is ez a megélhetési forrása. Kalonda tetőn egy nagyobb területen több szénégető is dolgozik, különböző technikákkal. Hiszen nem mindegy, milyen célra van szükség a termékre, például a grillezéshez használatos faszén előállítására nem a hagyományos boksát használják, hanem nagy vastartályokat. 
Kalonda tető arról is híres, hogy 2000-ben itt építették a világ legnagyobb boksáját, amelyik bekerült a Guinness Rekordok könyvébe. Egyébként a környék erdeit már nagyrészt felégették, ezért a szénégetéshez szükséges fát most már távolról hozzák, a faszenet pedig többnyire külföldön értékesítik. A szénégetők az év nagy részét a boksák közelében töltik, kis bodegákban laknak, és így folyamatosan szemmel tudják tartani a 8-12 napon át izzó „farakásokat”. A szénégetők csak hétvégenként mennek haza, lemosni magukról a szénport. 
És hogy hogyan zajlik a szénégetés? Összerakják a boksát csonkakúp alakba, 150-300 köbméter fából. A közepébe könnyen gyúló anyagot tesznek, ehhez hozzáférést hagynak a boksa alján, és itt tudják később begyújtani. Miután a boksa réseit fával betömik, száraz levéllel vagy szalmával, majd kiégett földdel betakarják. A kész rakást begyújtják. Karóval a boksa oldalán több helyen beszúrnak, hogy legyen léghuzat.
A szénégetők, akikkel találkoztunk, mind nagyon közvetlen emberek. S ha maguktól nem is beszélnek, a kérdésekre szívesen válaszolnak, miközben természetesen folytatják a munkát, mert hát ugye az az elsődleges számukra. És úgy vettem észre, hogy magukban jót mulatnak a fotósokon, hogy az ő egyszerű munkájuk ennyire érdekli őket.
A szén igazi csodaszer.
VálaszTörlés