Torockó Nagyenyedtől 23 km-re északnyugatra fekszik. 1992-ben társközségével, Torockószentgyörggyel együtt 1393 lakosa volt, közülük 1241 magyar. Az erdélyi Torockó 1999-ben Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért, világviszonylatban is híres fehérfalú házaival.
A főtéren található a vajor, melyet hívhatnánk szabadtéri mosodának is. Friss forrásvíz folyik a nagy vízgyűjtőkbe, és minden egyes szintnek megvan a maga funkciója, a szabályokat pedig illik betartani. Ezek szerint a forráskútból lehet inni, a soron következő itatóvályúnál a jószág kortyolhat a hűvös vízből, az első kiöblösödő vízgyűjtőben mosták régen a háziasszonyok a ruhákat, az alsó részben pedig a szőnyegeket. Ma már a ruhákat többnyire otthon mossák, de a szőnyegeket ott jártunkkor, 2009 októberében is itt súrolták tisztára. A jókedvű asszonyok szívesen szóba elegyednek a turistákkal, s a humort sem mellőzik. A kérdésre, hogy lehet-e inni a vízből, a válaszuk ez volt: lehet hát, de csak a felső résznél, ahol a forrás fakad. A medencék végén már nem ajánlatos inni, hiszen ott a mosószeres víz folyik ki. A szőnyegmosó asszonyok mögött magasodik a Székelykő elnevezésű hegy, s mint mondták: ilyen környezetben a munka is jobban megy.
Ott jártunkkor érkezett a forráshoz egy gazda a két szarvasmarhájával, hangulatos képeket készítettünk fotós társaimmal az itatásról. Később a helyi kiadványokban láttuk, hogy ez a bácsi a két állattal a naptárban és a könyvben egyaránt szerepel, sőt azóta az interneten is több fotót találtam róluk. Lehet, hogy igazából egy turisztikai látnivalóval találkoztunk?
Érdekes volna megtudni, hogy a török megszállás idején is mostak-e az asszonyok ott szőnyeget, s ha igen, mennyiért tisztították ki Ali repülőszőnyegét? Izgalmas lehetett lebegés közben súrolni, de az is lehet, hogy leláncolták addig. Lenyűgöző lehetett.
Persze hogy mostak. Ès ennél többet is tettek az asszonyok. Mialatt a férfiak valami okból, valami ideológia rabjaként, valami harcban a hösi halálra leltek, az asszonyoknak nem csak mosni kellet, hanem többek között az árvákról is gondoskodni. Torockón, Európa és a világ minden elrejtett falvaiban. Hogy a Juszticia Istennö mérlegén ez a hösiesség valóban értékesbb-e mint a harci üvöltések, azt sajnos a múlt századi elavult gondolkodás nem kielégítöen értékeli. A lefelé szálló tekintet a mosónökre egyszerübb.
Volt szerencsénk Torockón eltölteni pár napot (pont a főtéren volt a szállásunk) a Székelykőhöz is szerencsésen felmásztunk. Gyönyörű falu, meseszép táj, érdemes elmenni...
Torockó Nagyenyedtől 23 km-re északnyugatra fekszik. 1992-ben társközségével, Torockószentgyörggyel együtt 1393 lakosa volt, közülük 1241 magyar. Az erdélyi Torockó 1999-ben Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért, világviszonylatban is híres fehérfalú házaival. 
A főtéren található a vajor, melyet hívhatnánk szabadtéri mosodának is. Friss forrásvíz folyik a nagy vízgyűjtőkbe, és minden egyes szintnek megvan a maga funkciója, a szabályokat pedig illik betartani. Ezek szerint a forráskútból lehet inni, a soron következő itatóvályúnál a jószág kortyolhat a hűvös vízből, az első kiöblösödő vízgyűjtőben mosták régen a háziasszonyok a ruhákat, az alsó részben pedig a szőnyegeket. Ma már a ruhákat többnyire otthon mossák, de a szőnyegeket ott jártunkkor, 2009 októberében is itt súrolták tisztára. A jókedvű asszonyok szívesen szóba elegyednek a turistákkal, s a humort sem mellőzik. A kérdésre, hogy lehet-e inni a vízből, a válaszuk ez volt: lehet hát, de csak a felső résznél, ahol a forrás fakad. A medencék végén már nem ajánlatos inni, hiszen ott a mosószeres víz folyik ki. A szőnyegmosó asszonyok mögött magasodik a Székelykő elnevezésű hegy, s mint mondták: ilyen környezetben a munka is jobban megy. 
Ott jártunkkor érkezett a forráshoz egy gazda a két szarvasmarhájával, hangulatos képeket készítettünk fotós társaimmal az itatásról. Később a helyi kiadványokban láttuk, hogy ez a bácsi a két állattal a naptárban és a könyvben egyaránt szerepel, sőt azóta az interneten is több fotót találtam róluk. Lehet, hogy igazából egy turisztikai látnivalóval találkoztunk? 
Érdekes volna megtudni, hogy a török megszállás idején is mostak-e az asszonyok ott szőnyeget, s ha igen, mennyiért tisztították ki Ali repülőszőnyegét? Izgalmas lehetett lebegés közben súrolni, de az is lehet, hogy leláncolták addig. Lenyűgöző lehetett.
VálaszTörlésPersze hogy mostak. Ès ennél többet is tettek az asszonyok. Mialatt a férfiak valami okból, valami ideológia rabjaként, valami harcban a hösi halálra leltek, az asszonyoknak nem csak mosni kellet, hanem többek között az árvákról is gondoskodni. Torockón, Európa és a világ minden elrejtett falvaiban. Hogy a Juszticia Istennö mérlegén ez a hösiesség valóban értékesbb-e mint a harci üvöltések, azt sajnos a múlt századi elavult gondolkodás nem kielégítöen értékeli. A lefelé szálló tekintet a mosónökre egyszerübb.
VálaszTörlésVolt szerencsénk Torockón eltölteni pár napot (pont a főtéren volt a szállásunk) a Székelykőhöz is szerencsésen felmásztunk. Gyönyörű falu, meseszép táj, érdemes elmenni...
VálaszTörléshttp://halesmas.blog.hu/2009/06/29/erdely_15