Lápon lépegetve

Hargita megyében 2005-ben jártam. Az erdélyi fotós barátaink által összeállított programból nem hiányzott a Mohos-tőzegláp sem. Ez a Csomád-hegység egyik krátermaradványában található, 1050 méter magasságban. Az egykori Mohos-tó vize eltűnt, csak sűrű növényzettel, főleg tőzegmohával benőtt láp maradt. Átmérője 800 méter, a területe 80 hektár, a tőzeg vastagsága 10 méter. A terület csak a rezervátum képviselőjével látogatható, de erdélyi fotós vezetőink engedélyt kaptak, hogy ők irányítsanak bennünket. Azért beszélhetünk irányításról, mert a tőzeglápon vigyázni kell, hova lép az ember. Ingoványos a talaj, javasolt a nagyobb fűcsomókra lépni, nehogy besüppedjen az ember cipője, lába. A Mohos Természetvédelmi Területen élő, jégkorszakbeli növények szigorúan védettek.

Hosszú fahídon lehet megközelíteni a láp területét, és bizony októberi ott jártunkkor a fák alatt láthattuk az első hóesés nyomait. A napos területre kiérve megpillantottuk a gyönyörű kékségű kis tavakat, melyekben pazarul tükröződtek a fák. Óvatosan lépkedtünk, a növényzetre is vigyázva.

A lápról kiérve újabb csodás természeti jelenségek késztettek bennünket folyamatos fotózásra. A fák között átszűrődő napfény már az erdős szakaszon is elbűvölt valamennyiünket, de mikor a Mohos határában megláttuk, ahogy a leszálló ágban lévő Nap sugarai áttörnek a fenyők ágai között, az bizony bearanyozta az esténket.